A történet egy metaforákkal teletűzdelt mese, ami néha minket is megmosolyogtat, akik tudjuk, mi minek a megfeleltetése lett Derengő Berekben.

Kezdjük talán az Aurora-lámpással. Talán nem meglepő az áthallás: Aurora-lámpás; Aurora Borealis Alapítvány. Alapítványunk életre keltése sokszor tűnt már-már mágikus kihívásnak, a bürokrácia útvesztőjében. Adatpótlások, nyilatkozatok, jegyzőkönyvek. Sokszor volt az az érzésünk, hogy szélmalomharcot vívunk, vagy mondjam úgy, hogy a szentjánosbogár lábakörmét, hajnal első sugarának ízét, tavasz illatát, fecskeszárny susogását, szivárvány ívét, szívtelen ember háláját próbáltuk összehalászni a jogi útvesztőkben?

Már túl a sokadik hiánypótláson és paragrafusokon, amikor talán a legkilátástalanabbnak tűnt a helyzet, eljött a pillanat, amikor felnevettünk. Abszurd helyzetünket humorral kezeltük és így lett egy mese belőle az Aurora-lámpásból, melynek fényénél az emberek elfeledkezhetnek a gondjaikról, különbségeikről, nézeteltéseikről, csak élvezik az életet és egymás társaságát. Ez volt a célunk, ez a célunk továbbra is.

Ahogyan a mesében is leírjuk, ez azonban nem történhetett meg egyedül, szükséges volt a barátok, szomszédok, ismerősök segítsége, új szövetségek és barátságok születése is. Ezért egy nagy levegővétel után újra nekifutottunk, és megcsináltuk. 2013 szeptemberében pedig sikerült bejegyeztetnünk az Aurora Borealis Oktatási Alapítványt.