A projekt egy másik önkéntesét, Bulcsút kértem meg, hogy írjon beszámolót a foglalkozásról, hogy ne mindig csak egy szemszögből lássuk a történéseket. Íme:

Amikor megérkeztünk a gyerekek fele még aludt. Amikor megtudták, hogy megérkeztünk, akkor azonnal odajöttek, és szívesen fogadtak minket. Szerencsére voltak új érdeklődők is, akiket az elején kicsit nehéz volt bevonni a mesébe, de a végére őket is elkezdte érdekelni. Lett kettő új oroszlánkoboldunk, az egyik gyerek még kisebb volt, nem szeretett volna bevonódni a mesébe. Az ő figyelmét is sikerült lekötni, bár néha okozott egy kis zűrzavart, mivel ha ő elkezdett valamivel játszani, akkor a többiek is menni akartak utána.

A mesében sikerült a hegyi morcon kívül mindenkit eljuttatni a kastélyba (nem tudott jönni vasárnap) ő még mindig az erdőben kering. A hercegnőt sikerült előkészíteni a bálra, a gyermekek megismerkedtek a kastély alaprajzával, a (jó dolgok fájával), és írtak rá egymásról, de csak jó tulajdonságokat, hisz ez a lényege.

Kitalálták, hogy a mesét inkább élő szerepjátékszerűen el kéne játszani, ez okozott nekünk némi meglepődést, mivel erre ilyen korú gyerekektől nem számítottunk, de így jobban bele tudták élni magukat a mesébe, és a karakterükbe. Néha kicsit hangosra sikerült egy-egy feladat, de ez nem okozott nehézséget, hisz mindig figyeltek arra, hogy visszavegyenek a hangerőből, ha az már túlságosan magas lett. Néha a szülők is benéztek az ajtón, örültek annak, hogy a gyermekük jól érzi magát egy-egy ilyen foglalkozás alkalmával. Elmondhatjuk, hogy sikeres napot zártunk.