A mese eredeti verziója, - mint az még a bevezetőben is olvasható volt, ha valaki eléggé figyelt - Falóról szólt volna, aki megeszi a Holdat. A mesélők, legalábbis ez a mesélő személy szerint, a valóságból és saját élményeiből meríti az ihletet. Amikor a mese íródni kezdett, akkor még Faló volt benne és a Hold, amit szépen megeszik hónapról hónapra, mintha egy darab sajt lenne, ami újratermeli magát. A történet több hónapig árválkodott a Derengő berek nevű mappában, mielőtt újra nekiálltam volna írni, az életnek pedig egy olyan szakaszában talált meg, ahol éppen nem Faló jutott eszembe, hanem egy sápadt szépségű, mélységesen hiú hercegnő, aki még a szerelmeseket is elszakítja. Mert nem tudtam mit kezdeni felnőtt fejjel azzal a ténnyel, hogy hatalmas kukac kéne, hogy megegye a Holdat, de ha egyszer végez is vele, akkor az nem lesz megint kerek.

A szívem azért kicsit fájt a régi ötletért is, így arra a kompromisszumra jutottunk, hogy azt a verziót is beleszövöm, így az olvasó maga döntheti el, hogy neki melyik tetszik jobban. A másikat pedig elfelejti. A Falós- verzióban versike is volt, ami szintén nem egy elhanyagolható szempont, ha gyerekeknek írunk. A sápatag hercegnő pedig egy egészen más dimenzióba emeli a dolgot, olyanba, amivel ráérnek még foglalkozni majd a gyerekek akkor, amikor a mesék világát elhagyják másfajta mesék világáért.